A párhuzamos Világokat már felfedezték az emberek, de nagyon nehezükre esik megérteni, mert térben gondolkodnak. Térben és időben. A párhuzamos azt jelenti számukra, hogy egymás mellett, bár még a tudomány, a fizika és a geometria is tanítja, hogy a párhuzamosok a végtelemben találkoznak. De hogy hogyan találkozhatnak, ha egyszer egymás mellett futnak? Erre a kérdésre jótékony hallgatás a válasz. A párhuzamos ilyetén értelmezése, igaz lehet a vasúti sínekre, de semmi esetre sem magyarázza a párhuzamos világok megértését. Képzeljünk el egy könyvet, amelyet, amikor kinyitunk, látunk a lapon egy szép képet. Ha lapozunk, a következő oldal képe szépen ráillik az előző képre, sőt kiegészíti azt. Már sokkal több részlet látszik rajta, mint az előzőn, de közben, alatta látjuk az első képet is. Aztán lapozunk még egyet, és ezen a képen még több szereplő jelenik meg, de közben látjuk az előző két oldal szereplőit is. És lapozhatunk tovább, és tovább. Ez persze nagyon leegyszerűsíti a dolgot, de közelebb visz a megértéséhez. A párhuzamos világok egyszerre léteznek, itt a Földön, a mi életterünkben. Ahhoz, hogy érzékeljük, nem kell semmi más, csak egy kis odafigyelés. Mindenkinek - hangsúlyozom mindenkinek -, még a magát teljesen materialistának, ateistának gondoló embernek is, volt már élménye a láthatatlan világgal kapcsolatban. Nincs olyan ember, akit ne kerített volna már rossz érzés a hatalmába egy sötét zug, egy épület láttán, vagy akár egy éles kanyar miatt az úton. És olyan sincs, aki ne érzett volna megmagyarázhatatlan örömet egy pillanatra, hasonlót, mint amikor egy szeretett személy megsimítja az arcunkat. Ezek találkozások a láthatatlan világ erőivel, akkor is ha valaki mindenáron földhöz ragadt magyarázattal szolgál velük kapcsolatban.. A rossz érzések okozói értelemszerűen a sötét oldalról jönnek, míg a kellemes, szeretet telik a fény oldaláról. Vannak, akik lezárják a lelküket, és nem engedik, hogy agyuk regisztrálja a láthatatlan világ üzeneteit. Vannak, akik érzik kisebb nagyobb mértékben a jelenlétet. Vannak, akik hangokat hallanak, akár a fejünkben, üzenetek formájában, akár a fülükkel, mintha valaki beszélne, esetleg énekelne hozzájuk. Vannak, akik álmukban látnak olyan eseményeket, amelyek még a mi földi időnkben meg sem történtek, földi, vagy nem földi helyeket, ahol soha nem jártak. Vannak, akik a szemükkel látják az aurát, a halott lelkeket, az angyalokat, a démonokat, a tündéreket, manókat, elementárokat. Régen, amikor még nem volt villanyvilágítás, és ekkora mesterséges hangzavar, meg ennyi elektromos energia az emberek körül, sokkal érzékenyebbek voltak az érzékszerveik. Az állatoké ma is sokkal élesebbek, ezért ők reagálnak is a láthatatlan világ feléjük, vagy felénk irányuló megnyilvánulásaira. Az emberek többsége mindent elkövet, hogy egy kődarab szintjére csökkentse az érzékenységét. S a gonosz varázslók, akik jelenleg uralmuk alatt igyekeznek tartani a Földet, mindent megtesznek annak érdekében, főleg a média segítségével, hogy kényelem, komfort, technikai fejlődés címén tökéletesen elhülyítsék az embereket, egy saláta vegetációs szintjére. A fényangyalok itt vannak a Földön, hogy az emberek segítségére legyenek lelkük felemelésében. Itt vannak a Mennyek birodalmának lakóiként, éppúgy, mint embertestben, megszületve, hogy jobban átérezve az emberi lét szépségét-nehézségét közvetítsenek a látható és a láthatatlan világ között. Csak kérni kell, hogy segítsenek!