Technológiai értelemben, kommunikációnk, napjainkra  bár soha nem látott tökéletességet ért el, hatásfokát és értékét tekintve azonban, megítélésem szerint századokkal csúszott vissza.
Ma már tudniillik, valóban nem "beszélgetünk", hanem csak 'beszélünk', egymással(?)...a másikkal...  (vagyis nem ritkán, ezt is csak úgy, hogy szinte csak 'magunknak' - monologizálva... teszük. Mert 'nem érdekel már minket a másik' -reakciója, megértése, őszinte érdeklődése, véleménye... és érzései...)

" Hogy vagy;"  - kérdezzük, nap-mint nap rutinszerűen... és szinte meglepődünk, vagy megrettenünk... ha a kérdezett, egyszeriben, VALÓBAN is VÁLASZOLNI merészel rá...
Nem reflektálunk már egymásra... mert valahogy, már "fárasztóvá" kezd válni... (sokszor már a családban is, a rokonságban is, hát még idegenek között..., ne adj isten - eltérő kultúrák között...) Persze, azért "még - ha lehet - úgy teszünk..."     

    A látszatok, néha, valamiért még fontosak nekünk... (A LÁTSZATOK megértése, kibontása, kutatása -ezért - is érdekes kommunikációs problémák forrása ma! Akár, az oktatásban is... ) De az elektronikus médiában, a politikai, avagy a 'hétköznapi' közéletben is... s még hosszasan lehetne sorolni.
Mert bár "kommunikálunk",,azt valójában már nem az információk CSERÉJE miatt tesszük mint "régen", hanem csak az információk eljuttatása, célbajuttatása érdekében, (teljességgel függetlenül attól a ténytől, hogy az így átadott információ, - megértésre, feldolgozásra kerül, vagy kerülhet-e).

   Ma már a Kommunikációnkban - avagy kommunikációs értelemben - is pazarlunk! Teljességgel "érdektelennek" látszik ,ha redundáns információ-halmazok özöne tűnik a semmibe, feldolgozatlanul és észrevétlenül... mi, mégis rendre (szét-)sugározzuk őket, mondván, hogy így "a választás szabadsága is megnő", csak éppen a 'megértés szabadsága' nem.
Televízió., rádió, internet, és zene, valamint társaink és családtagjaink beszéde, és információi hallatszanak egyidőben és egyszerre, miközben a merészebbek, talán, még olvasgatnak is... Ez, a jelen világ kommunikációs látlelete. S attól tartok, ez aligha lehet irigylésre méltó...!