Krisztiánnak a színház  komoly játék

Hét évesen az Isten pénze című darabban debütált, melynek szereplőválogatására énektanára küldte el. Azóta két év telt el; volt Kolhaas fia az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámában, Bornemissza Gergő és Jancsika az Egri csillagokban. Mára a színház lett az élete. Ez alatt az idő alatt minden előadást látott a Győri Nemzeti Színházban, a kedvenceit többször is. A  győri darabok mellett szeptembertől a József Attila Színházban játszik Budapesten a Szegény gazdagok című, Nagy Viktor által rendezett musicalben, melynek ősbemutatója most  volt a Margitszigeten.

„Abban a pillanatban, hogy az első próba alkalmával színpadra léptem, már tudtam, hogy csak színész akarok lenni!” – kezdi lelkesen, csillogó szemmel a beszélgetést Krisztián, akinek bár a színház körül forog az élete, nagyon szeret gyerek lenni. Rendszeresen teniszezik, sok időt tölt a barátaival, és két év néptáncolás után nemrég a III. Regionális Szóló Néptáncversenyen elnyerte a Figurás táncos kitüntetést . Egy átlagos kisfiú, akinek mindemellett szerelme a színház, és bár ez néha nagy áldozatokkal jár, ő örömmel hozza meg őket. Előadások előtt nincs fagylalt , nem focizhat,  korán le kell feküdnie, hogy a legjobb formáját hozza a színpadon. Volt olyan időszak, mikor két hónap alatt negyvenhárom előadása volt,  egyszerre három darabban játszott kettőzés nélkül, ez pedig hatalmas felelősség és komoly bizalom.  Figyelemre méltó elszántsággal és örömmel jár a próbákra és gyakorol az iskola mellett. Tudja, hogy minden előadás az „itt és most” pillanata még akkor is,  ha éppen egy betegségből lábadozik, vagy az osztálykirándulást kell kihagynia. Nem véletlen tehát, hogy a színházban nagyon megbecsülik és bíznak benne. Sokat tanult és rengeteg szeretetet kapott rendezőitől és a színészektől, akikkel  jó barátságban van. A Győri Nemzeti Színház igazgatója, Nagy Viktor volt az, akitől a legnagyobb támogatást kapta és aki valójában felfedezte, ő maga választotta ki a Szegény gazdagok című darab gyermekszerepére is, és vitte magával a fővárosba.
A harmadikos Krisztiánnak pár napja tört ki a nyári szünet, mégis szívesen beszélt a Kálvária iskoláról, és az ott töltött időről. „Nagyon szeretem az iskolámat, mert családias a légkör és megértik, ha néha a próbák miatt nem tudok részt venni az órákon. Az osztálytársaim is büszkék rám, és mindig eljönnek az előadásokra, sőt, még a műsorfüzetet is aláíratják velem a lányok! – mesélte mosolyogva, és örömmel mutatta a barátaival közös képeit. „Semmiképp sem akartuk, hogy Krisztián magántanuló legyen, mert a gyermekkornak fontos részei azok az élmények, amelyeket az iskolában az osztálytársaival szerez. Hálásak vagyunk a Kálvária iskolának, és főként fiunk osztályfőnökének,  Pertl Annának, aki mindenben támogatja őt. Szerencsére kitűnő tanuló, jól terhelhető, vidám  kisgyerek,  s amíg azt látjuk,  hogy örömét leli a színházban, pártfogoljuk őt és  színészi törekvéseit.” – tették hozzá Krisztián szülei. „Persze nem vagyok egy könnyű eset, itthon is van öltöztetőm, meg kellékes, aki hozza utánam a cuccaimat. Reggel hétkor áriázom a lakók örömére,és ha anya mérges rám, akkor mondjuk eltáncolom a Kakast vagy eléneklem a Willkommen-t, aztán már nevetünk is –teszi hozzá huncutul  Krisztián, aki a  sűrű iskolai hétköznapok után a nyári szünetben sem fog unatkozni, több fellépése is lesz. A Vaskakas Fesztivál keretében fellép a győri művészekkel, a vízi színpadon az Egri csillagokból énekel, táncol Egerben a Rege Néptáncegyüttessel,  a Nyárzáró koncerten az iskolai kórussal lép fel, valamint a napokban részt vett Rákász Gergely orgonaművész „Egy Koncert Kékben” című látványkoncertjének forgatásán, Dvorjak gyermekének szerepében.
A kilencéves Krisztián biztosan tudja, hogy nemcsak gyermekkorát határozza meg a színház, felnőttként színész és rendező szeretne lenni, mert ez egy örök szerelem.

Szerk.: Inzsöl J.