Kedves Marianna!
Megható, de egyben kedves kis történet, amit leírtál.
A kutya mindig is hűséges, jó barátja volt az embernek, talán még az embernél is jobb.
Müller Péter -Örömkönyvében ír egy Buksi nevű kutyáról, aki a háború idején elkerült Robitól. Majd, mikor vége lett a háborúnak, még miellött elment volna a másvilágra, elment elbúcsúzni a fiútól.
A kutya igen csak meghálálja a vele való törődést is.
Örülhetsz annak, hogy ilyen kedves állat a barátod.
A kutya megérzi mikor bánatos vagy."Tudja, hogy mennyire félsz, mennyi önbizalmad van, jó vagy rossz ember vagy-e, mi jár a fejedben- szerintem azt is megérzi, ha baj leselkedik rád.Az ember nem ilyen érzékeny."
Az én kutyámat menhelyről hoztuk,annak már több,mint 8 éve.Alig töltött el pár napot az új otthonában,nagyon beteg, parvós lett.Infúzióra hordtuk naponta,őrületes fájdalmai voltak és mindenütt vér,meg rókázás,nagyon fájt a hasa,a gyomra.Minden nap gyertyát gyújtottunk és kértük a Jó Istent mentse meg,hagyja meg nekünk,mert annyira szeretnénk,hogy velünk éljen.Csodák csodájára megmenekült.2 év eltelt és újabb betegség,el kellett távolítani a lépét.Nagy műtét volt,olyan fájdalmakat élt át a kutyám,hogy azt el mondani nem tudom.Hetekig ápoltam,nem mentem el dolgozni,nem tudtam magára hagyni.Kontrollra mentünk, nem hitte el az orvos,aki egyben jó barátunk is,hogy ez az a kutya.Rendbe jött a húslevestől,főtt hústól,mert csak azt kapott.Meggyógyult,a betegség nyoma sem látszik a vágás is halványodott.
Ebben az időben 3 haláleset is történt a családunkban.Mindenki szomorú és elhagyatott volt,mindenki üresnek érezte magát,nem találtunk örömet az életben,csak a keserűség a bánat foglakoztatott bennünket.Ekkor a kutyánk egyenként mindannyiunkat vigasztalt,jött,puszilgatott bennünket,produkálta magát,hívott játszani,sétálni.Azon vettem magamat észre,hogy jobban vagyok,elmúlt a depresszió,tudatosult bennem,hogy fel kell állnom.A kutyám mellém feküdt az ágyamba és őrzött egész éjjel,nem tágított mellőlem.Sokat sírtam,de Ő nem engedte,azonnal ott termett és puszilgatott,minden mozdulatomat leste.Akkor tapasztaltam meg életemben először azt a csodálatos érzést,amit hűségnek hívunk mi emberek,nem is tudtam azelőtt,hogy ez létezik a kutyám tanított meg rá,akinek nem lehetek elég hálás mindezért. Ő ott volt velünk a bajban,segített,hősiesen küzdött,nem adta fel és győzött! Mi emberek szeressük az állatokat,mindegy,hogy az milyen állatka,milyen fajtájú,éljünk velük együtt és osztozzunk az örömükben,mert Ők is örülnek nekünk.Mindezeket én őszintén hiszem,mi több,tudom is.El is gondolkodtam azon,vajon én tudnék ilyen hűséges lenni?még nem találtam meg a választ.
Minden helyzetben a gazdi az első,embereknél ez másképp alakul,sajnos anyagi, erkölcsi, oldala van ! Rég nem történt velem hasonló eset! Jöttem haza a munkából, a kutyus kínt várt a teraszon,és elém szaladt! Nem várt ezért semmit,csak boldog volt,hogy hazaértem!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!