Búcsúzik a nyár

Csak egy pillanat volt talán,

fellobogott, lángolt a nyár,

utoljára csókot dobott,

forró szavakat suttogott.

tarka ruhája lebegett,

még egy percért esedezett,

mosolya tele élettel,

tekintete izzik, perzsel.

Még kéken szikrázik az ég,

hangtalan dalt dúdol a szél,

megáll a mozdulat,- úgy fáj,

kedves emlék szívembe váj,

tűnő percben is ott a vágy,

míg fent az alkony árnya száll,

gyöngyként ragyognak csillagok,

és újra érzem illatod.