Kárpáti Piroska

iKárpáti Piroska – Üzenet haza

Kárpáti Piroska– egyes források szerint Tábori Piroska- székely tanítónő, akit az alábbi megrázó, és felkavaró verséért a románok kivégeztek, felakasztották Aradon. A vértanú fiatal  tanítónő versét ezzel a tudattal olvasva, az égig kiált az igazságtalanság… Üzenet Erdélyből Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél [...]                        Ez előtt a megrázó vers előtt, amelyért  drága életét áldozta az odabiggyesztett    ” egyes források szerint” re szeretnék kitérni    Tábori Piroskáról, szemben Kárpáti  Piroskával eddig nem hallottam keresgéltem és rátaláltam az alábbi adatokra:  

Tábori Piroska (Z. Tábori Piroska, Budapest, 1892. november 20. – Budapest, 1947. május 2.) költő, ifjúsági író, Tábori Róbert író leánya. Polgári iskolai tanári diplomát szerzett Budapesten. Tanított, később 1916 és 1922 között a Székesfővárosi Pedagógiai Könyvtár munkatársa lett. Főként ifjúsági műveket írt és műfordításokat készített. Legnépszerűbbek a Dugó Dani és Csavar Peti ifjúsági regénysorozatai voltak. Férje Závodszky Zoltán operaénekes volt. Életének önkezűleg vetett véget.

Főbb művei [szerkesztés]     Halk muzsika (versek, Bp., 1918)     Zsuzsa Párisban (regény, Bp., 1930)                                    Hétköznapok (regény, Bp., 1936)                                                        A mintaosztály (regény, Bp., 1936)                                                  Üzent az orgonás (regény, Bp., 1941)                                             Vetéstől aratásig (regény, Bp., 1947)                                           Forrás [szerkesztés http://www.netlexikon.hu/yrk/Ryrgenwm/15066.                      Hosszas keresés keresés árán, ennyi tudható meg Tábori Piroskáról. Értékes munkásságát felsorolt művei is igazolják,de szó sincs sehol az inkriminált versről, amiért mondjam úgy,  hogy valaki drágán, az életével fizetett 

Másvalaki, Kárpáti Piroska volt az, aki ott élt és szenvedte meg a gyalázatot a megaláztatás egy olyan néptől, aki nyelvében és kultúrájában is igen távol volt az övétől. Az érzelmei elragadták, kibuggyant belőle ez a csodálatos vers. Drágán, -az életével- fizetett meg érte. Tisztázatlan, hogy a Székelyföld melyik kis falujának volt-e, vagy Sepsziszentgyön volt tanító. Egy azonban bizonyos, hogy ott helyben, a bitorló hatalom, nem mert leszámolni vele, elhurcolták Aradra – a cinizmusuk égbekiáltó, és ahol az „Aradi 13-at”- ott akasztották föl Őt is!                        

Adósa a nemzet ennek a hőslelkű leánynak.                                Egy helyen találkoztam nevével „Az elfelejtett hősök” c. műben valószínűsítik Tábori Piroskával. Idén a Hősök-napján az egyik vidéki városkában elszavalták versét. De lexikonjainkban nem található-legalább is én nem találtam nevét. Életrajza sehol nem olvasható. Tudós társaságokban senkinek eszébe sem jutott, hogy kutasson utána. Ezrével vannak a melldöngető híres újságírók, akik mindent tudni vélnek, de senkinek eszébe nem jutott, hogy akár Aradon az ítélet körülményeit kikutassa, vagy a Székelyföldön az ottaniakkal kutatgasson az életéről, a sorsáról. Ha hiszi, ha nem a kedves olvasó, Hazánk több mint 3000 falujában, városában, beleértve Budapestet is egyetlen utca sincs Róla elnevezve. Ezrével várnak még utcák elnevezésre, vajon eszébe jut e valakinek.Lehet, hogy az marad a sorsa mint Wass Albertnek,-nem fér a csapatba ?   Ime a vers amiért az akasztófa járt és egy fiatal élet akkor.

                                                                                                         El voltam messze. Hazajöttem.....

Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértõl zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erõre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Elõttünk száll az õs Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!

Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elõ velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végsõ harcban: egyedül leszünk!
És a honszerzõ hõsök hantja vár,
Ha odavész az õsmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad

http://csikiakklubbjamindenkiakicsiki.network.hu/video/hazafias_dalok/tabori_piroska_uzenet_erdelybol

Kárpáti Piroska - Üzenet Erdélyből MKH_VALOSAG_NET - YouTube.mht

összeállította:  Turi Márton

2011.dec.15.-én