Ha egy nap a Földön, egy szörnyű tragédia után, csak egy ember maradna életben, mire gondolna nagy félelmében. Úgy hiszem, nem gondolna semmire, csak ülne, elméje szép lassan elborulna, és egy nap étlen-szomjan halna. Nem volna értelme életben maradni magában, a rettegés elvenné minden életösztönét, kedvét, érdeklődését, az inspirációk teljes hiánya miatt csak bambán bámulná, hogy mily gyorsan veszi birtokba a természet az ember alkotta műtárgyakat. 

Hiába ragaszkodunk a földi javainkhoz, az élet és halál törvénye beteljesedik.