Tudod néha elgondolkozom azon ,hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak ,hogy utamba ejtett. Hogy minden nap van kiért fölkelnem és ,hogy van egy ember akire azt tudom mondani a barátaim előtt ,hogy IGEN! Ő az! Ő az akiért képes lennék a világot felforgatni ,képes lennék parázson sétálni még akkor is ha nem látnám ,hogy vár rám a túlsó felén. Képes lennék mindent magam mögött hagyni és kirepülni vele a Holdra ,hogy onnan nézhessük a csillagunkat. És igen… neki szeretnék gyerekeket szülni. És nem akarom,hogy hülyének nézz ,mert a szerelem nem elmezavar,hanem egy gyönyörű és tiszta állapot. A szerelmet nem lehet megvenni sem kényszeríteni. Nem lehet befogni ,ahogy a Napsugarat sem tudjuk befogni. Nem lehet megváltoztatni ezt az érzést. Ahogy a szelet sem tudjuk megfordítani. És igen… én ezt akarom érezni amíg élek… mert szeretem…És szeretni is fogom. Ahogy a Nap a Holdat… Ahogy az Ég a Földet. Ahogy a felhő az esőcseppeket. Szeretni akarom mindennél és mindenkinél jobban. Mert övé a szívem örökre. Míg világ a világ…