A Perzsa gondolkodásmód értelmezése:SZÚFI TERMINOLÓGIA A szeretett, a kedves, a barát - Isten. Isten és a misztikus kereső között olyan személyes kapcsolat vagy annak emléke) létezik, mint a legjobb barátok, szerelmesek, társak, szeretők között. Erre utalnak még a következő kifejezések: tündöklő arcú, Nap, öreg, öreg bölcs, tavaszarcú, drága vendég, nagy magányos, mester, szultán, király, kedvesem, szeretőm, szépem, szerelmem, Holdam. A szürke arcú szerető, szúfi, szerelmes - a kereső, akinek az arca szürke, sápadt, beesett. A keresett barát arca ezzel szemben tündöklő, vibráló, mint egy rózsa. Szerelem - Isten és a világmindenség iránt érzett mély, élő, az egész lényt átitató szeretet. A perzsa misztikusoknál ez kimondottan érzéki formát is ölthet, ugyanis náluk nincs olyan mély szakadék hit és érzékiség között, mint például a keresztényeknél. Szív - a bölcsesség, tisztánlátás, intuíció, azaz a gnózis szerve. A misztikus, gnosztikus szíve az a szem, amivel Isten saját magát látja. Perzsául: ghálb. Bor - a szerelem rubintszínű nektárja, az élet misztériumának a jelképe. Perzsául: méj, badé, sárab. Az élet vize a halhatatlanság belső nektárja, az újjászületés forrása, a teremtés esszenciája. Részegség - szellemi elragadtatás, eksztázis, amit a szerelmessel való egyesülés vált ki. Dervis - perzsa szó; az egyén, aki lemondott erről a világról. A kerengő dervisek rendjének fő devocionális gyakorlata a saját tengelyük körül való kerengés. Haj - arra az állapotra utal, amit a szerető szerelme jelenlétében érez, és amit úgy írt le Rúmí, hogy a szeretőt körbefonták szerelmének göndör, illatos fürtjei. Halál - az én halála, az evilági kötelékek, határok megszűnése, a teljes nyitottság; a Khizrrel való találkozás előfeltétele. Perzsául: kostán - megölni, fána - megszűnni. Szomorúság - bánat, keserűség, gyász, melyet a kedves hiánya, Isten távolléte okoz. Óceán - a lét óceánja, a kozmosz szülőanyja, a tudatosság síkja, amelyen az egyénnek keresztül kell hatolnia az önmegvalósításért. Fátyol, lepel - a lét fátyla, maga az élet, amely elrejti előlünk a lét belső lényegét, de ugyanakkor formát is ad neki. Serleg, kupa - a lélek formája, amely felfogja az élet vizét. Perzsa misztikus jelentése ugyanaz, mint a Grál-kehelyé. Kert - a szépség, jóság, arány és összhang egyik jelképe. Felépítésében gyakran a világmindenséget tükrözi. Megjelenik a versekben úgy is, mint gyümölcsöskert, virágoskert, virágmező, Paradicsom. Lángoló - az a fájdalom, amely együtt jár a szellemi növekedéssel, tisztulással; az az égő gyönyör, amelyet a szerelmes érez. Szellő - a szeretett lény életadó lehelete. Perzsául: bádészába: a hajnali szellő, amely a kedves közeledtét jelzi.Nász, egyesülés - a lélek egyesülése Istennel. Perzsául: vász'l, egyesülés, menyegző. Csalogány - a szeretett lénynek éneklő madár. Perzsául: bolbol. Ellentéte a holló, a sötét erők jelképe. Rózsa - a szeretett, tökéletes és örökkévaló szépségének a jelképe. Perzsául: gol, ami általában virágot is jelent. Ellentéte Rúmí verseiben a tövis. Gyöngy -az egyén jellemének a kiteljesülését jelképezi. Perzsául: dor. Két világ - az egyik a számunkra érzékelhető, felfogható, megjelenő világ; a másik ennek az előzménye és folytatása, a szellemi világ. A szellemi világ körbefogja, tartalmazza a számunkra megjelenő világot.