Varga Katalin üzente 17 éve
Spevi Éva üzente 17 éve
Szia kedves Judit!
Jót sírtam!
Mintha csak a lelkemből szóltál volna.
Én is hirtelen búcsúzás nélkül vesztettem el az édesanyámat, most január 5-én volt 6 éve.
Azt mondják, talán igaz is lehet, hogy akik hirtelen mennek el nekik jó, nincs szenvedés, " bírkózás " a halállal hónapokig, esetleg évekig.
Igen ez igaz, de az ittmaradtaknak szörnyű és tényleg ez lehet a vigaszunk egyedül, hogy nekik nem kellett szenvedniük.
Remekül fogalmaztad meg amit az ember érez, KÖSZÖNÖM!
Nekem is van olyan ruhadarab édesanyámtól amit időnként megszagolok és tényleg lehet érezni az Ő illatát még ennyi év után is.
Egyébként az én édesanyám Julianna és február 11-én van a szülinapja is, nekem ez most kemény hét volt!
Juditkám!
Ismeretlenül is fogadd együttérzésemet, tudom mit érzel!
Szeretettel üdvözöllek Éva
Ui: köszönöm a sokmindent amit az elmúlt időszakban küldtél nekem bosánat, hogy nem válaszoltam nem voltam gépközelben!
István Halhóber üzente 17 éve
[Törölt felhasználó] üzente 17 éve
Fogadd együttérzésemet, könyeket csaltál a szemembe nagyon szép szeretet teljes megemlékezés.
Rné Magdi üzente 17 éve
Nagyon szép sorokat irtál Édesanyádról,én is meghatódva
olvastam el.Juditka ,akit szeretünk,azt soha nem felejtjük el.
"Hagyjuk a holtakra a dicsőség halhatatlanságát,
de az élőknek adjuk meg a szeretet halhatatlanságát."
Rabindranath Tagore
Bernáth Mihályné üzente 17 éve
Szia July! Mélységesen együttérzek Veled. Most könnyes szemmel irok! Ugyanezt érzem én is Az én Anyukám 2oo6 jan 1-én ment el , Vele voltam mert már beteg volt és 96 éves.De amikor elment éppen nem voltam Vele, mert haza szaladtam és a Nővérem volt Vele! Éppen indulni akartam ujjév reggelén vissza Hozzá amikor jött a talafon hogy baj van!! Azóta is ugyanazt érzem mint Te.! Nem tudtunk elbucsuzni, csak annyira, hogy holnap jövök, aludj jól Mama!! És Ő elaludt!! Örökre!. Szóval ennyi ! Én is sokat álmodom rola, ha bemegyek a szobájába, ami már át van rendezve, odamegyek az ágya helyére és mondom Szia Mamma!! Nekem is mondták, hogy szép időt élt meg, de ez nem igy van!! Anya csak egy van és potolhatatlan akár mennyi idős!! Nagyon nagyon hiányzik!!
Mohácsiné Zsóka üzente 17 éve
Fogadd együttérzésemet. Írásoddal könnyeket csaltál a szemembe. Gyönyörű megemlékezész írtál édesanyádről, kiérződik belőle a nagy-nagy szeretet.
Ené Bakos Irén üzente 17 éve
Sajnos a szüleim már nincsenek közöttünk, hiányoznak és nem halványul az emlékük. Én sem tudtam elbúcsúzni tőlük, olyan hirtelen jött a haláluk. Ennek éppen 20 éve, de még most is fáj Igazad van a szülők pótolhatatlanok, nagyon szerettem őket. Hiányukat ilyen meghatóan nem tudtam volna megfogalmazni, pedig ugyan azt érzem, amit Te. Köszönöm ezeket a sorokat.
[Törölt felhasználó] üzente 17 éve
Olyan szépen írtál Édesanyádról, hogy könnyet csalt a szemembe...
Judit, azt mondják, hogy amíg valakire emlékezünk, felidézzük őt, addig nem hal meg igazán, hanem bennünk él tovább. Lehet, hogy közhelynek tűnik ez, de nem annak szántam. Együttérzek veled.
busa maria üzente 17 éve
pasztor istvav üzente 17 éve
[Törölt felhasználó] üzente 17 éve
Drága Judit
Őszinte részvétem, csodálatosan leirtad az anyukád emlékét. Büszke lehet rád az anyukád, mert nagy-nagy szeretet adott át neked, ami kiérződik irásasidból.
Nem tudok mit mondani, az én anyukám még él, mindig rettegek, hogy mi lesz velem ha végleg elmegy. Elég idős már, de mégis van hova hazamennem. Sajnos tudom előbb- utobb mindnyájan elveszitjük azokat akiket szeretünk.
Emlékezzünk rájuk szeretettel, nyugodjanak békében.
id.Csik József üzente 17 éve
Szervusz !
Én magam is osztom a véleményeteket én három és féléves voltam,amikor az Édes Anyám itt hagyott és soha nem tudtam feldolgozni a hiányát.Mert mindig egy ür volt a hiánya az életemben,amikor másnak fogták a kezét,nekem nem.Nem folytatom az ellemzéseket mert szoritó fájdalom nélkül sóha nem lehet róla beszélni.A szülő legyen sajnos az elvesztése bármilyen idös korban az mindig egy fájdalom ,mindenkinek.És teljesen egyet értek veletek.
Kováts Lajosné üzente 17 éve
Kedves Judit!
Nem látok mert párás lett a "szemügém" olvasás közben.
Csodálatos az Édesanyádhoz írt leveled!!Én nagyon átéreztem a mélységét, az üzenetét, a mondani valódnak.
Főképpen azért, mert én 12 éves voltam, mikor Édesanyám 37 évesen, elhagyott bennünket és hazament az ő Urához.
Soha nem lehet elfelejteni, a símogatását, a féltését, a szeretetből való intését, ezt elfeledni soha, soha, nem lehet.
Ahogy az idő múlik egyre jobban érzem a hiányát.Úgy ahogy írtad, még érzem sokszor az "ANYU ILLATOT" én is.
Az Édesanyéd áttudta adni Neked az ő végtelen szeretetét, ami belőled is kisugárzik. Ez jó, mert tovább tudod adni Te is.
Köszönöm, hogy megtiszteltél vele és olvashattam.
Isten áldjon.
jó éjt .
Baumgartner Ilona üzente 17 éve
Meg értem fájdalmadat, már az én szüleim se élnek. Én is ugy érzek még mindig mint te. nagyon jó hogy te igy ki tudod irni magadból, talán ez segit egy kicsit..............
Bartók Katalin üzente 17 éve