Nagyon köszönöm, ismét remek az összeállításod:-))

Válasz

Nagyon köszönöm a szép összeállítást. Tegnap már olvastam és hoztam egy kedvenc versenet is.
Ady Endre : Az Úr érkezése. címűt.
Nagyon köszönöm.

Válasz

Köszönöm az tartalmas hozzászólásotokat.


A fehér lótuszok


Vén, bûnös, mély lelkembõl néha
Csodálatos forróság buzog,
Mint bús mátkák éjjel sirt könnye
S ime kinyilnak hirtelen
Csúf tükrén a fehér lótuszok.


Mese-madarak arany-szárnnyal
Verik meg a tajtékos vizet
S én érzem, hogy lelkem virágzik,
Hogy nagy, szamár gyermek vagyok,
Buzgok, vágyok, feledek, hiszek.


Láp-lelkem mintha kristály volna
Naiv, szép gyermek-mesék hona
Kacsa-lábon forgó kastéllyal
És benne minden hófehér,
Tündér-varázs, édes babona.


Fehér gondolatok, virágok
Terülnek el. A sáros habok
Mintha olvadt ezüst lennének
S én pedig forrón, lihegõn
Áldott, szent, tiszta élet vagyok.


Fehér lótuszok tündökölve
Hajbókolnak a nyári Hold elõtt.
Ilyenkor alkony van s fürödnek
Lelkemben a pillanatok,
Szépségek, tervek, fény-testü nõk.


S végigborzol egy utca-szélvész
S én mindent megint látok, tudok.
Csikorog a láp fagyos mélye,
Voltak és ismét nincsenek
Virágim, a fehér lótuszok.

Válasz

Ady Endre

A Tisza-parton.


Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?

Válasz

Nagyszerű!
Kedvenc költőm Ő is.
Csak érdekeségként irom,hogy ebből érettségiztem.

PÁRIS, AZ ÉN BAKONYOM


Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandúr-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek,
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek;
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet magyar sikon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

Válasz

Köszönöm az emlékezést.

Válasz

Szia!!!
A kedvenc verseimet idézted tőle!!!!!
elő is veszem és újra olvasom őket, már régen tettem.
Nem sok versét szerettem, dezeket igen!!!!!
köszönöm

Válasz

Köszönöm a szép megemlékezést. Gyönyörű verseket hoztál. Ha szabad én is hoztam egy kedvencemet.


Az Úr érkrzése.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom.
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Válasz

Ez nagyon jó összeállítás minnt mindig amiket küldessz !És még a kedvenc versem is rajta van Ady-tól ezt szeretem a legjobban:Őrizem a szemed.Köszönet érte.

Válasz

Nagyon szép összeálitás köszönöm!

VULKÁNOK ÉS SZÍVEK Ady Endre

Tűzokádó, haragos hegyek,
Most értem meg talán-talán,
Mért keresi olykor dühös, mély szátok
Káromkodó lánggal az Eget.

Ilyenkor a Föld szive dobog
S kérdi a vélt Hatalmasat:
Hát fiai Isten-arccal és hittel
Nem lehetnek soha boldogok?

Áldott lázadtak, tüzes hegyek
S szivek, kiket kétség facsar,
Biztatóim mégiscsak tik maradtok,
Hogy legyek - és: jó ember legyek.

A Föld szive őrülten dobog,
Embernek lenni ma nehéz,
De vulkánok s szivek lenti dühére
Az ostromolt Ég csak mosolyog.

Mindent megkapott a Föld fia,
Szivet, fájást, halált, hitet,
(Csittuljatok, égő szivek s vulkánok)
Meg kell mégis majd javulnia.

Most fog kapni az ember valamit,
Csodásat, szépet és nagyot
Vagy semmit. Vagy az Ég igaz jutalmát:
Legyen olykor víg, míg lent lakik.

Válasz

Nagyon köszönöm a remek összeállítást.

SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valkié,
Lennék valakié.

Válasz