[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Köszönöm!

Válasz

id.Csik József üzente 16 éve

Szervusztok!
Ugy látom sokan szeretjük Sík Sándor verseit íme én is illesztek egy versét!

A búcsúzó naphoz

Hegyen állok, nézem a búcsúzó nap
Piros gömbjét az aranyos hegyek
Felhőkoszorús homloka megett
S csókot hintek a kedves távozónak.

Isten veled! kiáltanám utána,
Vidd el magaddal szép üdvözletem
Túl a hegyeken, a tengereken
A mesebeli óperenciának.

Vidd, égi postás, a szívemet küldöm,
Köszöntök embert, fát és csillagot,
Akiket látnom meg nem adatott
Ezen a dús, de fösvénymarkú földön.

S ha összejutsz az égi körmenetben
Azokkal is, miket csak sejtenem,
Csak hinnem enged szűkös szellemem,
Mondd el nekik, hogy őket is szerettem.

S ha eljutnál a Központ közeléhez,
Ahol mindenben minden Aki Van,
Sóhajtsd elébe halk bizalmasan,
Hogy lelkem nála kisebbet nem éhez.

Hogy addig is, míg szívem elpihenne
Végtelenében, mindent köszönök,
Minden szépet, múlót és örököt
És azt is, ami vajha várna Benne!

Válasz

Prohászka Béláné üzente 16 éve

Szia!
Eddig tiltott volt, a suliban nem oktatták.
Szépek a versei.
Köszi, hogy megismertetted az életrajzát velünk.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Köszönöm az ismertetőt, tetszenek a versei.

Válasz

Becsei Ferencné üzente 16 éve

Bevallom nem ismerem Sík Sándor műveit. De a versek, amiket hoztatok nagyon szépek, gyönyörűek.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Köszönöm ez egy nagyon szép megemlékezés volt.Már nem is tudom mikor olvastam utoljára Sik Sándor verset !Most olvastam hála neked.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Sík Sándor:
A könny születéséről
Boldog a bűn és érdemtelen áldott,
Mert semmiből teremt egy új világot.

Boldog a bűn, mert ő szüli a könnyet
És százszor szent a könny.
És másom nincs, csak a könny, amit sírok,
Egyetlen ősi örököm.

Nincs másom. És az sem enyém,
Az én könnyem nagytitkos messze tenger,
És én úgy állok partja meredekjén,
Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel.
És a szemem lehúnyni sem merem,
Mert a tengereken sziszegnek az éjek,
És elzsibbaszt egy szörnyű félelem;
És a szememet kinyitni is félek.
És úszni kellene és nem merek,
Hiába hívnak messze tengerek;
Csak reszketek, vacogva reszketek.
És, jaj nekem, egyhelyben állok.

A bűn az áldott.
Mert eljön és az óriás vizeknek
Örvénylő mélyére merít,
És tágra nyílt szemeim elé hozza
A mélységek rejtelmeit.
Megmutat mindent ott lent a fenéken,
Hullám alatt, kövek megett,
És úgy találom meg enmagamat
És úgy találom meg a könnyeket,
És ama világos világot.

A könny, a könny ezerszer áldott!

Nagyon szépek a versei.

Válasz

Kováts Lajosné üzente 16 éve

Sziasztok!
Én ehhez az előbb hozzászóltam.
Még egy verset is hoztam, Sik Sándortól a Felelet Nélkül.
c. versét. Azt nem értem hova lett a hsz em.
Anutyi uán írtam.

Válasz

Nagy Anna üzente 16 éve

Fáklya
[jegyzet]
Ülök az országúton, az árva útfelen,
Fáklyát lobogtat jobbkezem,
És mindeneknek, akik általmennek,
Szólok csendesen:

Testvéreim, megálljatok és üljetek le mellém.
Mert íme, mondom néktek:
Erre fog jönni, akit ti kerestek,
Erre fog jönni, akire
Oly igen nagyon nagy a ti szükségtek.
Engemet ő küld a vak idegenbe,
Hol szél sóhajt és úttalanok járnak,
És ő adta a fáklyát a kezembe,
És fényét ő gyújtotta meg,
Hogy mindnyájatokat, kiknek hajában harmat didereg,
És arcán reszkető, fázó cseppek verődnek:
A fáklya köré ide gyűjtselek,
Mert itt egy kicsi körben száraz van és meleg.
Jertek, üljünk le békén s várjuk a mi időnket,
Míg eljön, akit várnak mindenek.

S aki elküldött fáklyafénynek lennem,
Imádkozom, hogy adja:
Amíg el nem jön az ígéret napja,
Füstöt ne vessen és el ne aludjon
S meg ne hűljön az élő fáklya bennem

Válasz

Kováts Lajosné üzente 16 éve

SIK SÁNDOR

FELELET NÉLKÜL.



Aranymisémig kisfiú koromtól
Bűneimet meggyóntam számtalanszor,
Papok térdére, angyalok fülébe,
Az Isten irgalmának tengerébe.
Látszik-e vajon emberi valómon,
Hogy ötven éve mindugyanazt gyónom?

Polcaimon a könyvek százai,
Ó ifjú olvasások lázai!
Sok költőm, szentem, mesterem,
Titeket iszlak most is szűntelen.
Meglátszik-e viseltes arcomon,
Hogy én is a családhoz tartozom?

Mint gyümölcsfákra májusi eső
Zúgtak le rám a dallamkereső
Élni akaró gondolatcsírák,
S én nekiültem, mint szorgos diák,
Írtam, daloltam a tőlem telőt.
Egy pohár vizet ért-e más előtt?

Egy volt minden második szó a számban:
A szeretetet oly nagyon kívántam,
Mint édesanyja emlejét a kisded.
Mindent vágytam szeretni, mint az Isten.
Akartam mindent szeretetből tenni, –
Amit tettem, több volt-e, mint a semmi?

De minek ez a sok mihaszna kérdés?
A tett a fontos, nem a szürke értés.
Zárlatig úgyis elkészül a mérleg.
Csak egy a fontos: égjek s el ne égjek.
Mint a pusztai vadrózsabokor.
A nap is legszebb naplementekor


Köszönöm a kimerítő összeállítást.
Az életéről keveset tudtam. Tanári, írói, cserkészvezetői,
munkásságát ismeretem.
Találtam egy kedves versét nem baj, hogy betettem.

Válasz

Rné Magdi üzente 16 éve

Gyönyörű verseket irt.
Örülök ,hogy megemlékeztél rá.
Gratulálok!

Válasz

Nagy Ági üzente 16 éve

Megvallom, nem igazán ismertem életútját, munkásságát, ezért köszönöm, hogy elküldted ezt az összeállítást.

Válasz

István Halhóber üzente 16 éve

Köszi szép összefoglalót.
Ismertetőt.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Köszönöm. Mint mindig megint nagyon alapos vagy.
Sajnos nem ismerem a verseit, írásait. De a fentiek alapján meg fogom keresni.

Válasz