Mohácsiné Zsóka üzente 16 éve
Mohácsiné Zsóka üzente 16 éve
Faludy György: Halottak napjaElnéztem régen, ahogy nagy sorokbanindult a temetőbe a menet,őszirózsával, könnyekkel, szatyorral,hogy a holtakkal beszélgessenek.Volt, aki apró széket vitt magával,a másik ásót vagy kis gyermeket,- az enyimek széthulltak a világban -most nézem őket s elkeseredek.Mert évről évre kevesebben mennek,fiatal ritkán; csak az öregebbek.A sírokon gyertyák is alig égnek,nincs sóhajtás, nem mondanak imát -feladták a holttal a közösséget,és feladja önmagát a világ?(Budapest, 1993)
Mohácsiné Zsóka üzente 16 éve
Prohászka Béláné üzente 16 éve
Szia!Gyönyörű!!!!!!"Kell még egy szó, mielőtt elmennél,Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.Az úton, majhd néha gondolj reám,Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.Szállj, szállj sólyom szárnyán,Három hegyen túl,Száll, szállj, én várok Rád,Ahol véget ér az út."Honfoglalás: DemjéncsodásElőzmény: Kopciherci, 2007-11-01 08:53Mester és Tanítványai : Ne sírj hátSírtál minden éjjel,Könnyeid tengerével,Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...Próbáld gondolatban,Lassan láthatatlan leszel,És követed az ég felé, hív egy új világTávolból, hozzád szól,Amíg a földön élsz oda tartozol!Várj még, s ha jó leszelHidd el Te is ide érkezel!Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,Azokért Ki útra kel a fénnyel,Ne félj a lelke él,Csak elbújt egy felhő mögé...Újból átölelnéd,Lennél aki megvédenéd,Mindentől, mindenkitől...Némán elkísérnéd, felhőkön át,De az ég kapuját nem lépheted át...Engedd el, mennie kell,Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!Így jó, nem éred el,De átölel majd ha jó leszel.Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,Azokért Ki útra kel a fénnyel,Ne félj a lelke él,Csak elbújt egy felhő mögé...Hidd el nincs vége még ha meghalunk,Egy új világba indulunk...A Földről elszökünk, de az ég kapuját,Csak lelkünk lépi át...
Mohácsiné Zsóka üzente 16 éve
Mester és Tanítványai : Ne sírj hátSírtál minden éjjel,Könnyeid tengerével,Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...Próbáld gondolatban,Lassan láthatatlan leszel,És követed az ég felé, hív egy új világTávolból, hozzád szól,Amíg a földön élsz oda tartozol!Várj még, s ha jó leszelHidd el Te is ide érkezel!Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,Azokért Ki útra kel a fénnyel,Ne félj a lelke él,Csak elbújt egy felhő mögé...Újból átölelnéd,Lennél aki megvédenéd,Mindentől, mindenkitől...Némán elkísérnéd, felhőkön át,De az ég kapuját nem lépheted át...Engedd el, mennie kell,Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!Így jó, nem éred el,De átölel majd ha jó leszel.Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,Azokért Ki útra kel a fénnyel,Ne félj a lelke él,Csak elbújt egy felhő mögé...Hidd el nincs vége még ha meghalunk,Egy új világba indulunk...A Földről elszökünk, de az ég kapuját,Csak lelkünk lépi át...
Mohácsiné Zsóka üzente 16 éve
Október vége Lassan bizony októbernek vége,és az évszak halad tél felé.Még hörpintünk a bágyadt napsütébe.s minden korty a szomjas emberé.Látod ma már ajándék a napfény,a melengető langyos levegő.Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,s már feldíszítve vár a temető.Kimegyek a halottak napjára,mécsest, gyertyát, virágot viszek.Megtisztelni, akik eltávoztak,mert él a lelkük, én ebben hiszek! Gyertyafények pislognak az éjben,mint égnek tükre, sírkertünk olyan.Csillagként világít sok fény lenn,az égi otthon, s földi egyben van.Emlékezem, míg a mécsest nézem,élőn táncol most a kicsi láng.Bár eltávoztak rokonaim régen,az emlékük bennem él tovább!Tovább él a lelkük fenn a mennyben,ahonnan a sorsunk figyelik.Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,sok közülük újra születik... A fáradt test megpihen a földbenhús a földhöz, csont a kőhöz tart.Visszaadjuk maradványunk rögnek,testünket, mely kiállt sok vihart.Ősz virága, elmúlás virága,díszíti a kedves hantokat.Anyaföldünk e fájó szegletjén,feltámasztunk régi arcokat.Még egy napra ismét köztünk élnek,úgy feléled az emlékezet.Szinte érzem, sok elhunyt családtag,mellettem áll, ím megérkezett... És e napon megnyílnak a kapukaz idők síkján visszaléphetünk.Úgy éreztük, elfeledtük őket,de rájövünk, örökké szeretünk!Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,nem halunk meg, mert az élet él.Csak fáradt tesünk, földnek ajándéka,egyedül az, ami elalél...! Delhusa Gjon - Gyertyák a síron Link
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
...jól tetted,hogy közre adtad!KOPCIHERCI!"Könnyű életet kértem az Istentől,könnyű halált kellett volna inkább..."
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Gát IstvánHalottak napjánA temető,virágos erdő,Ma mécsvilág a napsugár,Zarándokol sok ember,Mert bő termést gyűjtött a halál.Áldoz halottainál,Sok özvegy,árva,bús kesergő,S bánaton enyhülést kínálA sóhaj,mely a szívből feljő.Halottat idéz,s újra él,Ki utolsónak ment,s az első,Kit rég takar a szemfedél.Megtépázott fákról a szélZörgő levéllel földet ellep,De viszontlátásban remél,Minden lélek a sírok mellett.