Harmath Jozsef üzente 13 éve


REGGELTŐL-ESTIG
Reggeltől estig, estétől reggelig,
Csak magam vagyok.
S minden percben, órában
Rád gondolok.
Mozdulatlan fekszem,
Testem megrezzen,
Apró ujjaid járják végig bőröm pórusait.
Szemed játéka körülöttem
A szunnyadó csendet átjárja.
S a falon az óra tik-tak, mondja,
S belülről ezt tátogja neked s nekem,
Minden perc kezdete, és minden óra vége
Te vagy, őszinte szerelem.
Tudtam, s tudom, hogy vagy nekem,
Érzem, lassan felemeled fejed
Szemed pilláid felnyílnak,
S kérdeznél, de nem mersz,
Mint ahogy nekem is torkom kiszáradt,
Összezárt, s benne egy válasz megfogant.
Nehogy azt hidd hogy nem szeretlek,
Hogy valaha is elfeledlek.
Szeretlek. De szívem nyugtalan.
Mert nem tudja, viszont szeretsz-e?
És e kérdés minden nap felmerül szívemben,
S ha úgy érzed, e kerek létben nem szeretsz,
Kérd az Urat, az Istent,
Mérjen rám átkot,
Ki megrontotta szerelmed,
És a te gyönyörű virágod.


Válasz