Ölelj!

Gyere, öleljük át az egész világot,
mint hegyek ölelik a zöldellő síkságot,
mint tavat a ligetek, Alpokat hó sátor,
mint homoktenger a kínzó forróságot!
Mint fák lombja öleli a búvó madarat,
kánikulában a gyötrő napsugarat!
Mint sóhaj öleli át a titkolt vágyat,
mint szemed öleli az aranyló tájat!
Ölelj úgy, hogy minden' beleférjen:
aggastyán, kamasz, szegény, szerencsétlen!
Beteg édesanyád, szerető szíve,
édesapád megpihent teste, óvó csillagok
gyermekeid, és minden barátod,
akiket naponta a dolgozóban látod,
Ne nézd hova való, csak add ölelő karod!
Hagyd, hogy érezzem, nem vagyok egyedül!
Az egész világ ma egy ölelésbe merül.
hj

Válasz