SZERETEK ÉS SÍROK

Szeretek és sírok,
Rímelő verseket írok,
A világ suttog körülöttem,
Még le sem pihentem,
S benned ébredtem.
Nem értem,egy titkos beszéd-
Hajamba kapaszkodva,
Testemhez láncolva,
Mámor tócsájában fulladozva,
Karodat kinyújtva-
Ujjaink összefonódnak,
Álmos csókjaink az éjnek adóznak.
Derekadat átkulcsolom,
Hogy az öröm boldog vágya
Fényes csillagok ölében elnyújtózzon.
A hold álmatlanul néz,
Ahogy az erdő magányából
Fut lefele két boldog kéz.
Kékfestő ruhád fátyolként lebben föl,
Arcodon a világ öröme tündököl.
Lábadhoz iramlok,
Mint hegyről a friss szél,
Gyengéden beléd karolok.
Futok veled messzire, el a világ végére,
Kacagunk ott a csendes messzibe,
Mert boldogok leszünk mi ketten-örökre.
hj

Válasz