Kedves kis Jutka!
Ha 40 évet letagadsz, akkor majdnem csecsemőként huzzák a fülecskédbe a "Most búcsúzunk és maradunk" szívmelengető - bár kissé a tényeknek megfelelően módosított - már a régebbi időkből ismert dalocskát.
Vezessen gyönyörű tájakon az élet, és minden állomásnál várjon valaki egy-egy hervadhatatlan, illatos virágcsokorral. Néhány évtizeddel ezelőtt én biztosan ezt tettem volna!
Gondolatban azért elkisérlek majd az útadon, de most csak egy kis baráti ölelést engedélyez a Sors, mert megy tovább a vonatod... Kézcsókom: Nándi.

Válasz