Kedves Judit.
Ez az írásod olyan, mintha rólam írtad volna. Ezeken mentem át. A kezdeti rádöbbenés, hogy miért én. Aztán a félelem, hogy lesz e tovább. Szerencsémre egy olyan doktornő végezte a sugárkezelést aki nem csak a testemmel törődött. Nagyon sok jó tanácsot kaptam Tőle, és segített, hogy feltudjam dolgozni a történteket. Azóta is csak áldani tudom Őt. Ennek most már 15 éve. De még mindig betartom az általa mondottakat, hogy csak én tudok segíteni magamon. Úgy az étkezésben, mint a célok
kitűzésében. Nem szabad feladni. Örülni kell mindenek, a télnek, a tavasznak, stb.mindennek.
Ezt tudom ajánlani minden sorstársamnak "Még nem veszíthetünk még nem, még élni akarunk."..
Köszönöm, hogy olvashattam az írásod.
Üdvözlettel Ida