Ez vagyok

Egy kéz vagyok, egy láthatatlan kéz
Aki jön és ír
És ismét ködbe vész
Egy kéz, aki jön és ír
Hatalmas és hideg, mint a sír
Egy kéz láthatatlan
Nem látni csak kinyúló karom
Mely végig fut a fekete falon
És ráírni lángbetűt
Vagy fehér falra fekete betűt
Mindegy csak jól lássa
Akinek szól
Mert kéz vagyok a láthatatlan
Szeretne sok kéz lecsapni rá
De akkor eltűnök,
S elhitetem, hogy csak káprázat voltam
Szívek tükrözött barázdája
Csak a rossz lelkiismeret
Kéz vagyok láthatatlan
Nem vagyok költő, és nem vagyok lovag
Egy láthatatlan toll vagyok
Aki jön és ír, forró, mint a szív
És hideg, mint a sír
Nem név akarok lenni
Csak embereken segíteni
Valamit mindenkinek írni.
A csüggedőnek, hogy van – REMÉNY
A kételkedőnek, azt írom, legyen – KITARTÁS
A könnyelműnek – VIGYÁZAT
A hazugnak, hogy – SZÉGYEN
Szeretteinknek - ÖLELÉS
Csak még egy szó a sírok falára
- emlékezünk rátok.
És a szerető családra.
hj

Válasz