Pápai Molnár Kálmán A MAGYAR NÓTA

Pápai Molnár Kálmán
A MAGYAR NÓTA

Ha kérdik tőled: Mi a magyar nóta?
Csak annyit mondj, Könnyeket virágzó fa.
Fájdalmunk szülte halk panasz,
Karunkat edző büszke dac,
Veszély percében kürt, amely rikolt
Sebzett lélek, mely felsikolt,
Zokogva búgó lelki orgona,
S hazaszeretetünk gyöngyöző bora.

Gyümölcsöt termő zöld vetés,
Piros- parázsos lüktetés,
Szerelmi hárfa, bánathegedű,
Sötét felhők közt csillogó derű,
Epedő sóhaj, gyönyör adta kín,
Szerető szívek vágyó ajkain,
Hírnök, mely édes titkokat susog,
Harmatforrás, mely bennünk fölbuzog.

Szívünk tornyában konduló harang,
Föltámadásra hívó égi hang,
Hitünk oltárán aranyveret,
Vágyódás érte, kit szívünk szeret,
Magyar lelkünknek epedő szava,
Piros-fehér-zöldet termő rózsafa,
Gyógyító fű, mely sebeket hegeszt
Egy korty ital, ha szomjúság epeszt,
Zengő zsolozsma zöld mezők felett,
Örökifjú, mert annak született !