Kis türelmet...
Kis türelmet...
A MEDVE
A medve igen otromba állat, különösen a lába nagy, ami elárulja, hogy nem elõkelõ származású. Természetesen többféle medve van, amint az általában többféle állattal így van. Van barnamedve, mosómedve, erdei medve és fehér medve, az utóbbit jegesmedvének is hívják. A medve vegyes táplálkozású állat, ami azt jelenti, hogy húst is eszik, meg növényi táplálékot is, néha csemegéül az állatkertben be-bekap egy-egy, a ketrecébe benyúló emberkezet, de errõl a táplálékáról lassanként egészen leszoknak a nyúlkáló emberek.
16 éve | 8 hozzászólás
Február régi magyar (katolikus) neve Böjtelõ hava, jelezvén a farsang utáni és húsvét elõtti idõszakot. A meteorológusok Télutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Jégbontó havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) Szarvastor havának nevezték februárt. A Nap a Halak jegyébe lép.
Február a rómaiaknál a legõsibb idõkben az utolsó hónap volt, záró napja pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe.
16 éve | 10 hozzászólás
"A magány is - mint minden más -, csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlen szükséges a lehetõsége, hogy akkor lép ki belõle, amikor akar."
"Minek piszkálni a holnapot, a jövõ évet és távoli tekervényeit az életnek? Elégedjünk most meg azzal, ami van, melegedjünk tüzénél, amíg lehet, kaparjuk ki hamujából, ami édes és élvezhetõ, a többit pedig hagyjuk az enyészetnek, mert arra való."
"Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyûjtötte össze, és belõle lett minden, ami Szeretet."
"A erdõ beszélt hozzám, mert az erdõ beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni.
16 éve | 7 hozzászólás
Élt egyszer egy öregember, aki egy kicsi faluban lakott. Bár szegény volt, mégis mindenki irigyelte gyönyörû fehér lova miatt. Még a király is megkívánta az öregember kincsét. Az emberek jó pénzt megadtak volna a paripáért, de gazdája mindig visszautasította: ? Ez a ló nem pusztán egy ló számomra ? mondta az érdeklõdõknek ?, hanem egy személy. Hogy adhatnék el egy személyt? Õ a barátom és nem a tulajdonom. Hogy adhatnék el egy barátot? A férfi szegény volt, a kísértés pedig igen nagy, de nem volt hajlandó megválni a lótól.
16 éve | 11 hozzászólás
A sikló halála
Jelentése szent, tiszta, szemérmes, szûzies. A középkorban a latin agnus (bárány) szóval azonosították, a hasonló hangzás és a bárány jelképes jelentése alapján. Ágnes szimbóluma ugyanis a bárány, Ágnes napján szokta a pápa a bárányokat megszentelni.
Ágnes, keresztény szûz mártír a legrégebbi idõktõl tisztelt szentek egyike. Az írások már a IV. sz. utolsó harmadában említik a nevét, ám, ha eredetileg élõ alak volt is, valódi kiléte ma már földeríthetetlen.
16 éve | 10 hozzászólás
16 éve | 13 hozzászólás
12 éves fiú késelt. Büntetlenül...
Egyik este épp a híreket néztem a tévében, és az egyik riport mély döbbenetet váltott ki bennem. A hír a következõ volt röviden: Egy 12 éves román állampolgárságú kisfiú késsel megszúrt egy 15 éves fiút az mp3-lejátszójáért, a Blaha Lujza téren. A fiút megtalálták, bevitték a rendõrségre, ahonnan kiengedték, kiskorúságára hivatkozva, hiszen nem büntethetõ. Így egy otthonba került, ahonnan megszökött. Nem volt nehéz dolga, ugyanis az otthon lakóit különbözõ kirándulásokra, rendezvényekre szokták vinni, ahová a fent említett fiút is vitték, mondván, nem korlátozható személyi szabádságában, pláne, hogy külföldi állampolgárságú.
16 éve | 10 hozzászólás
Sötétedett. Mint óriási, puha paplan ereszkedett lassan alább a homály. Beborította a szobát, a megszokott tárgyak furcsa, ismeretlen formát öltöttek, körvonalaik elmosódtak, árnyékuk deformálódva egyre nyúlt, és nyúlt, míg szét nem olvadtak, eggyé nem váltak a mély-fekete sötétségben.
Az ablak elõtt álltam, gondolataimba merülve. El-elrévedezõ tekintetem a messzeségben várta a horizonton lebukó napkorong utolsó, búcsú-sugarait. Néma nyugalommal tûrtem, hogy a csend rám telepedjen, majd lassú mozdulatokkal behúztam a sötétítõfüggönyt.
16 éve | 7 hozzászólás
Január 13. ? Veronika napja
Sokhelyütt errõl a napról azt tartják, hogy az év leghidegebb napja.
Január 17. ? Antal napja
Remete Szent Antalnak és Páduai Szent Antalnak az ünnepe. Remete Szent Antal régen a beteg emberek és állatok védõszentje volt. Páduai Antal pedig az orbáncosok (erõs fájdalmakkal járó bõrbetegség) védõszentje. A hiedelmek szerint ezen a napon az orbáncos beteget meg lehetett gyógyítani, ha három Antal nevû ember megállt az ágya mellett, s ott elszívva egy-egy pipadohányt a betegre fújja a füstöt.
16 éve | 12 hozzászólás
Nem tehetek róla, de nem bírom elviselni a szerencsétlen, lecsúszott emberek látványát...No nem azokét, akik azért kéregetnek, hogy utána a legelsõ kocsmában leigyák magukat, és utána az utca kövérõl a saját piszkukból még felállni sem bírnak. Ma oda jött hozzám egy hajléktalan...újságot árult. Szánom azokat is, akik kéregetnek, de azokat, akik tesznek valamit a létfenntartásukért, becsülöm. Õszintén! Nem lehet könnyû éhesen, átfagyva, napról-napra erõt venni magukon, hogy ne adják fel......
16 éve | 9 hozzászólás
16 éve | 10 hozzászólás
Az ajándékozás a világ egyik legcsodálatosabb dolga!
Csodálatos látni a boldog arcokat, csodálatos úgy ajándékozni, hogy mosolyt csalsz a másik arcára, szemébe. Fõleg, ha tudjuk, hogy mivel, s hogyan ajándékozzuk meg a másikat.
Nem az értéke számít, hanem a pillanat, az, hogy gondoltál rá. Sokszor úgy ajándékozunk, hogy nem tárgyban jelenítjük meg, hanem csak egy mosolyt küldünk, csak olyat teszünk, ami azt a másik embert boldoggá teszi. Küldünk egy szép üzenetet, felhívjuk telefonon.
16 éve | 4 hozzászólás
Esõ utáni ragyogásban, pipacsmezõn vittek lépteim. Az elsõ pipacsot - kis lelkifurdalással- csak megszokásból téptem le. Gyûrött szirmait kisimítottam, csupa tûz volt az egész elröppenni készülõ, lázadó, szerelmes virág. Csupa tánc, csupa eskü, fogadalom, sikoltó, finom, szemérmes gyönyör...
Alig ért véget a karácsony és a szilveszter, máris itt az újabb ünnepi idõszak, a FARSANG.
Amikor a feje tetejére áll az egész világ, amikor felszabadulnak a tabuk, és elszabadulnak az indulatok. Itt a vigasság, a bolondozás, nagy evés-ivások, maskarádék ideje.
?Február ama furcsa hónapok közé tartozik, amelynek egyik felében bakkecske-léptekkel járunk, nem szégyellünk semmit, amivel jókedvünket megmutathatnánk; ellenben a hónap második felében szokás szerint hamut hintünk homlokunkra, sok szánom-bánással kezdjük hamvazószerdán a hat hétig tartó böjtöt, amelybõl majd a húsvét fog megváltani.? ? foglalta össze nagy írónk, Krúdy Gyula a farsang lényegét.
A farsang vízkereszt napjával kezdõdik és a húsvét vasárnapot megelõzõ 40 napos nagyböjt kezdetéig tart.
Az egyik legrégebbi egyházi ünnep vízkereszt napja. A háromkirályok napja. Ekkor emlékezik meg a keresztény egyház a napkeleti bölcsekrõl és Jézus megkeresztelkedésérõl. Ezen a napon szentelik meg a vizet. Innen ered az ünnep elnevezése is.
Shakespeare is megemlékezett január hatodikáról, vagyis ahogy a katolikus hagyományban hívják, vízkeresztrõl. A mai napon kezdõdik meg a farsang, a vigasságok, falusi disznótorok ideje. Persze az igazi tradíció szerint ma kerül sor a karácsonyi asztal megbontására és a karácsonyfa leszedésére is.
16 éve | 9 hozzászólás
Szeretem a tüzet nézni. A tûz örök rejtelem és jólesõ melegség. Aki a tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg ? édes félálom: nyugodalom.
A tûzben történetek vannak. Mesehangú és mesének illõ színes történetek, amiknek se eleje, se vége nincsen, hanem minden rend nélkül egybefolyik egyik a másikkal. Az ember nem tudja, valóban megtörténtek-e, vagy csak álmodja õket.
De ilyenkor mindegy is az. A lángok játszanak a tûzben.
16 éve | 3 hozzászólás
Az év utolsó napján mindig fogadkozunk. Elhatározzuk, hogy átalakítjuk életünket, felhagyunk káros vagy másokat bántó szokásainkkal. Ugyanakkor ilyentájt mindenki félreteszi a reformkonyha ételeit... A nagy családi ebédek-vacsorák idején mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy többet együnk-igyunk a kelleténél. Nem figyeljük az elfogyasztott kalóriákat, engedünk a csábításnak, s mindenfélét összevissza eszünk. A mértéktelen étel- és italfogyasztástól pedig gyomorpanaszaink lehetnek, és hányingerünk is kerekedhet...
16 éve | 1 hozzászólás
Az ókori Rómában március elsejével kezdték az évet. Január elseje a Julius Caesar-féle naptárreform után vált évkezdõ nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keresztény egyház éppen ezért e napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. Magyarországon az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól, december 25-tõl számították. A január elsejei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI.Ince pápa (1676-1689) tette meg e napot a polgári év kezdetévé.
16 éve | 6 hozzászólás
Már túl vagyunk a számvetések napjain.
Van, akinek a páros, és van, akinek a páratlan évek a jobbak, de egy páros év is páratlanul rossz tud lenni.
Én tudom, hogy nekem a 2007-es év milyen volt.
Egy miatt biztos rossz: ez is elmúlt...
Történt egy sor jó dolog, épp úgy, mint rossz, de rájöttem: nem is akarok összegezni semmit, minden úgy volt jó, ahogy volt! Mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt.
A nagy leltárt úgyis akkor készítjük el, amikor eljött az ideje...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Februári népi kalendárium I.
16 éve | 9 hozzászólás
Február 3. - Balázs napja
Szent Balázs püspök a legenda szerint egy özvegyasszony egyetlen fiát mentette meg, aki halszálkától fuldoklott. Ezért egyes vidékeken a balázsolást "torkoskodásnak" vagy "toroknyomásnak" is nevezik.
Néhány vidéken almát szentelnek ezen a napon, amit késõbb torokfájás gyógyítására használnak. Régebben borszentelést is végeztek Balázs napján, és a Balázs-bor is szentelménynek számított. Az áldás alatt mormolt szavaknak a néphit rendkívüli erõt tulajdonított, ezért a férfiak sokfelé így imádkoztak: "Ments meg uram engem a torokfájástól, a kígyómarástól, de fõleg a rossz asszonyoktól".
Címkék:
Utolsó hozzászólás
Tovább