Az idõ egy ördögi kör...megfejthetetlen...átláthatatlan....Tele van titokkal...Nincs eleje se vége...Az idõ elpusztíthatatlanul nagy úr, csak keveset marad velünk...és mindig akkor változik meg ezalatt a leggyorsabban, amikor a legjobban érezzük vele magunkat. Életünk apró szakaszait kapjuk tõle, ahol kegyes velünk, vagy pedig kegyetlenül bántó. És mi mégis mindig ragaszkodunk hozzá. Tervezzük, élvezzük vagy múlatjuk ha éppen a legrosszabb alakjában van velünk. Egyet nem tudunk soha....visszaforgatni...De kaptunk egy fél lehetõséget ennek a fájó hiánynak a pótlására, az ÉMLÉKEZÉS lehetõségét....Hogy miért írok most errõl?