Helló  !   Remek  mese  és  milyen  hangzatos  lírai  a  vége.  Sokszor  vannak  az embereknek  olyan  napjai  amikor  szúros  a tekintetük,  vagy  szúros  a  hangjuk ,  ilyenkor a  jószándékú  és  természetesen  mindjárt tetrekész  összegyűlt  csapat  körbefogja ,  az  egyik  csipkelődik ,  a másik  szúrkálja  , a  harmadik az erős  bűszke  és bátor  még  bele  is  rúg,  de  higyétek  el  van  mindig  egy - kettő, sőt  sokszor   még  több  is  aki  átöleli, vagy  megdícséri  és  még  szeretgeti  is.  Aztán  mint  minden csoda  három napig  tart  így  a  " ....sündisznó  esete  is  , Mariskával..." és mindenki  szépen  elmegy  haza  a tisztásról  és  elkezdi  a  saját életét  élni.  Ami  nem szól  másról  , mint  egyszer jó  napja  van és  máskor  rossz . Hol  ráförmed a  szomszéd  gyerekére ,  mert  letaposta  a  gyönyörű  virágait, másnap  pedig  megkéri  a kisfiút, hogy  hozzon neki ezt  azt  a közértből  és higgyétek  el  eszébe sem jút  a  tegnapi  mesebeli  sündisznó...  szia  Tamás 

Helló  !   Kedves  történet volt  megint,  szeretem  ezeket  az  írásokat.  Örömmel  olvastam  ,  köszi.Vidám  ás  boldog  hete.  szia  Tamás 

Szia Agnia!Milyen igaz amit írtál.Örülök hogy olvashattam.Jó éjszakát kívánok!

Elgondolkodtató, de a nézőpontban kell keresni a vallás miértjét. Nem a vallás harcos, megengedő, áldozó, vagy büntető, hanem a vallást gyakorló emberek. Mi tesszük ilyenné a béke és megbocsátás álom folyamát és szabályokat kreálunk hozzá. Csupaszítsd le a legbensőbb érzelmekig a vallás lényegét és megtalálod benne magad!