Nemcsak Pongrác, Szervác és Bonifác május fagyosszentjei, de van Orbán, máj. 25., akinek nevéhez szintén sok-sok népi bölcsesség fûzõdik.
?Orbán, népiesen Urbán (?230), családnevekben: Orbók, Orbó, Orba, Orkó, Oros. Középkori hagyomány szerint pápaként õ rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját (patena) aranyból vagy ezüstbõl készítsék. Ezért kehellyel, késõbb szõlõfürttel a kezében szokták ábrázolni.

Gyöngyvirág

Új fû a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek. A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntözõ-kannából a kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az erdõ.És én itt térdelek egy kis fehér virág elõtt, amely a bokrok árnyékába rejtõzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörûségem.

 1902 óta Párizsban az európai országok egyezséget kötöttek a hasznos szárnyasok védelmének érdekében. A világon elõször Chernel István ornitológus szervezte meg 1902-ben, Magyarországon.  Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja.

Édesanyám, virágosat álmodtam,

napraforgó virág voltam álmomban.

Édesanyám, Te meg fényes nap voltá,

napkeltétõl napnyugtáig ragyogtál.

Kaffka Margit: Emberke
(Rámnyitja az ajtót) 

Anyám, - már itthon vagy? Haá, - lábujjhegyen szöktél be megint?
- Hát ki köszönt a fiának? Anyu elfelejtett köszönni. Na, szép!
Hol pislogsz a sötétben? A kályha mellett ülsz - odatalálok!
Megvagy! Te buksi-bagoly!... Mért olyan sütõs-meleg a tenyered neked?

A húsvétot követõ negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Ebben az idõszakban van a gyermekek elsõáldozása, utalva arra, hogy 1918-ig ez az ünnep volt a húsvéti szentáldozás határnapja. Ebbõl ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök.
A sajómenti Girincs hívei déli harangszóra a templomba siettek, hogy e percben az Úr Jézust imádva, mintegy utána küldjék legfontosabb kéréseiket az ég felé.

Ez a nap a tavasz, a termékenység, a zöld ág, a fák, a madarak ünnepe.

A tavaszi virágzás, zsendülés örömünnepe a primitív-pogány népeknél is megtalálható.

Már a 15. századtól kezdve magyarországi adat is létezik arra a ? sok helyen ma is élõ ? szokásokra, hogy május elseje reggelén zöld lombokkal, bodzaágakkal díszítik fel a házak kapuját, bejáratát.

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínûbb azonban, hogy a régi római Maia istennõ vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretõje, és a fõistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja.

A május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tûnik, aminek a jövendõ termés féltése volt az alapja.

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fûszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti õket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld õrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fû, fa, virág, bogár és falevél.

 

1981. április 23-án, Budapesten meghalt Zelk Zoltán József Attila- és Kossuth-díjas magyar költõ, prózaíró.

Zelk Zoltán - Három krajcár

Juhar voltam, de elhagytam az erdõt;
mert ágaim hasztalan fenyegették
csúfolkodó árnyaimat.

Ríhattok, madarak, fészket nem raktok rajtam,
már kopár hegyhez szegõdtem sziklának,

de egyszer majd, tudom,
elbámészkodom és legördülök
a tóba, s tóvá változom.

(Nem voltam boldog, se boldogtalan csak
juhar és szikla és tó voltam én ?
három krajcár az Isten
megszámlálhatatlan tömérdek vagyonából)

Zelk Zoltán - Kis mese a nincs erdõrõl

Nincsen fája, nincsen bokra,
mégis erdõ és susog,
puha lombokban alusznak
mogyorószín mókusok.