Élet - Halál kérdés

Élet és Halál elválaszthatatlanul egy pár. Az Élet nem létezhetne a Halál nélkül. Halál nélkül csak vég nélküli szenvedés létezhetne.
E két ikerpár ugyan annak az érmének a két oldala. Fekete és fehér, nappal és éjszaka, fent és lent.
Az ég és föld között pedig, ott van maga az Ember. S ez mind együtt nyugszik az Isten tenyerén.
Mert ahogyan a fizikai életünket Édesanyánktól, és Édesapánktól kaptuk, épp ugyan úgy az Élet lehetőségét magát, a Teremtőtől kaptuk ajándékba. Ám a földön eltöltött idő, csak átmeneti, itteni életünket kölcsönbe kaptuk.
Mert sem a létezés, sem az Élet maga, nem tőlünk származik, nem a mi tulajdonunk, s így földi életünket nem is tarthatjuk meg örökre.

Sem a magunkét, sem a gyermekeinkét, sem a társunkét, szeretteinkét, vagy barátainkét. Mindenki, és mi magunk is, átmenetileg vagyunk ezen a világon. Vándor átutazóként sétálunk végig életünk útján.
Ajándékba kaptuk az Életet, s eszerint kellene tisztelnünk. A magunkét, másokét, és minden életet, ami létezik.

Ha képesek lennénk megérteni mélységében, hogy mit is jelent mindez, s képesek volnánk eszerint élni minden percben, a világ talán nem tartana ott, ahol ma tart.

Van, aki hisz a túlvilági életben, a reinkarnációban, és van, aki nem.
Ami nagyon érdekes, hogy sem az a tábor, amelyik úgy hiszi, hogy ez az egyetlen élete van, ami a halál pillanatában kihuny, és semmivé foszlik, sem pedig az a sokkal kisebb embercsoport, amelyik úgy hiszi, hogy a halál után is van élet, a saját információi birtokában nem él úgy, ahogyan élhetne. Ahogyan élni érdemes.
Pedig mindkét tábor hitének megértése azt kellene, hogy előidézze.

(Ízelítő, Vaszilkó Anita: Egy jósnő naplója c. könyvéből)