A lópatkó az a többnyire félhold alakú, vasból, rézből, alumíniumból vagy más anyagból készült ívelt fémeszköz, mellyel a ló patáját a kopás ellen védik. A lópatkó alakja megegyezik a pata hordozószélének alakjával, vagyis az első láb patáira inkább kör alakú, a hátsókra inkább tojásdad alakú patkókat alkalmaznak. A patkót a ló patájának méretéhez és formájához, illetve testének tömegéhez kell igazítani.
A patkónak a patával érintkező lapja sima, beljebb lejtősre készül, hogy járás közben meg ne zúzza a leereszkedő talpat.

A hazánkban tenyésztett lófajták messze földön híresek. Kevés ország rendelkezik olyan kiváló fajtákkal és a fajták oly nagy számával, mint Magyarország. Az 1878-as, majd az 1900-as Párizsban rendezett Világkiállításon a legnagyobb elismerést a gyors magyar kocsiló, a magyar jukker és a könnyű nemes magyar huszárló aratta.
A hagyományos magyar lófajták, amelyeket az állami ménesekben (Bábolnán, Mezőhegyesen, Kisbéren, Szilvásváradon és a Hortobágyon) több évtized gondos és szakszerű tenyésztői munkájával hoztak létre, páratlan kulturális örökségünk.