Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Zsóka blogja, hó

 



A tél keze


A tél keze nézd nyúl felénk,
átlopódzott lassan elénk.
Az ujjai, kék jégcsapok,
sóhajai kemény fagyok.

Zúzmarát rak csupasz ágra,
deret szór fûre, virágra.
Így díszíti fel a határt,
cirógat sok fázós madárt.

Belenyúl a mély zsebébe,
hópelyheknek özönébe.
Hull az égbõl, reánk hinti,
Katalint is felköszönti.

Csendes éj, mily áhítatos,
léptem puha hóra tapos.
Szállingóznak a hópihék,
kis zsoltárok, fehér igék.

Címkék: tel versek

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Újjabb gyöngyszemek-versben és képben-töled,nekünk.Köszönöm és remélem elmegy,Mert mostanában nincs hozzá szerencsém.

Tovább 

network.hu

 

Az elsõ hó

ahogy olvadt kezemben
úgy folyt szét szívemben
a melegség mi elmúlt
mikor az elsõ hó lehullt

szitált s báját mutatta
a kopárság eltûnt alatta
nagy fehérség honolt
T
mikor az elsõ hó lehullt

békesség váltott most jegyet
mosoly lett úrrá a bú felett
a homályra fény borult
mikor az elsõ hó lehullt

de a természet közbeszólt
a hófelhõ hirtelen elvonul

az angyalok hiába dalolnak
mert az elsõ hó elolvadt.

Terjéki Tamás

 

 

network.hu

 

 Hó-hivogató

 

De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
 ha már fû sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe

 Kétkarácsony utolján
 ünnepnapok kihunytán
 fakó végén az évnek
de jólesne kevés derû a szívnek


Hét álló nap havazna?

Címkék: tél versek

Tovább 

network.hu

 

Az elsõ hó

Remegõ, ráncos ujjak kicsit félrehúzták a függönyt
sok megkopott fényû szempár kikukucskált
Egész lenn, a földszinten
letette a vödröt a házmester
és kezében a partvis is megállt

Valahol megcsörrent egy kulcs
s egy fiatalasszony gyermekét kézenfogva vezette a fényre
Hangosan gügyögött a szõkeségnek
és vékony, hosszú ujjával
felmutatott, fel az égre:

Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörû, igen gyönyörû!

Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is továbbvándorol

Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában csak a szürke ég

Olyan jószagú lett a tél, olyan tiszta és csendes
a sötét szobában mindenki gyerekként álmodik
Most dehogy hisszük a latyakot
és a fülfagyasztó hideget,
csak azt látjuk, hogy milyen szép ez így egy napig!

Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörû, igen gyönyörû!

Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is továbbvándorol

Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában nem marad más, csak a szürke ég
Pierrot

 

 

network.hu

 

Mennyei színjáték.

Címkék: tél versek

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu