Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Zsóka blogja, Tatiosz idézetek

 

A szív meghasonlottjai


 

Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták õket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak - és ettõl meghasonlottak.
Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltûrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság?

Címkék: Tatiosz idézetek

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

„Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.” /Tatiosz/


„Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” /Taitosz/


„Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.” /Tatiosz/


Tovább 

 

   A fénylõ Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésbõl áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következõ napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklõk kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az elõbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idõvel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.

Címkék: Tatiosz idézetek

Utolsó hozzászólás

Prohászka Béláné üzente 16 éve

Szia!
Nagyon szépek!!!!!
köszi

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu