Édesanyám születés napja van ma, és már régóta nincsen velem. Mint az elsõ nap, úgy hiányzik most is nekem. Nem látom, de mégis a szívemben érzem, hogy mindennap itt van nekem. Fentrõl figyel reám, Õ is, és az Édesapám. Õk ketten együtt vigyáznak megint reám. Nagyon jó lenne, csak legalább egyszer, megint átölelni Õket! Soha nem engedni el, mert a hiányuk, szinte elviselhetetlen. Pedig nagyon sok idõ telt el már az óta.  Az Ûr, amit maguk után hagytak, ennyi idõ után is, szinte elviselhetetlen.